A nyilvános csók ezzel szemben Japánban vagy Kínában tabu. Itt nálunk nem, sőt tavasszal kimondottan nem...

Az antropológusok szerint a csók kultúrafüggő - csak az egyik módja az érzelmek kifejezésének, például a Mangria sziget lakói számára a csókolózás egészen a XVIII. századig, az európai telepesek érkezéséig ismeretlen volt, az ott élőknek mégsem jelentett soha problémát szerelmük, szenvedélyük kimutatása.

A csók népszerűsége (Európában és AMerikában) elsősorban érzéki voltában rejlik. Az ajkak, a száj, testünk egyik legérzékenyebb erogén zónája, telis-tele idegvégződésekkel. A csók érzéki öröm, testi gyönyör. Csókolózás közben endorfinok, örömhormonok árasztják el testünket, amitől akár a hetedik mennyországban is érezhetjük magunkat. Ráadásul a nyál bizonyos összetevői nagy valószínűséggel szintén komoly szerepet játszanak a csábításban.

Kutatók szerint szerint ez a két nemet összekötő rejtélyes szexuális alkímia vezet el minket a csók eredetéhez - a csók arra szolgál, hogy a másikról íze alapján információt szerezzünk. Kezdetben feltehetőleg nagyon hasonlított egy inuit népszokáshoz, az "eszkimópuszihoz", ami voltaképpen egymás arcának szaglása. Illatunk meglepően sok mindent árul el rólunk, elsősorban a másik nem számára.

Illatunk valójában immunrendszerünk testi fenotípusa, sőt, szaglásunk lényegi összeköttetésben áll érzelemközpontunkkal. De ki gondol ezekre a bonyolult dolgokra, amikor kedvese ajka felé közelít...?