Reggel volt napsütés nélkül a kis csaj éppen a suliba készült,
Még nem sejtette, hogy el fog késni és nagyon messze azaz érettségi,
Csengettek és õ beengedte, mert a tegnap estét már elfeledte,
A barát volt az, s megállt elõtte, herointól szénné lõve,
És indult a cirkusz a féltékenység, a hernyótól nõtt meg szörnyeteggé,
A lány már sírt csak menni akart, a lárma a házban senkit nem zavart.
Az elsõ pofon még alig fájt, csak ütött a srác és felszakadt a száj,
A lány elesett és semmit nem érzett, pedig rossz bõrben volt és csúnyán vérzett.
A fiú most meg megállt nem, nem ütött többet, Júlia ekkor még arcon köpte:
-Rómeó hagyj, ne csináld, kérlek!!!
De penge villant és kés volt a kézben.

Harminchat szúrás a testen, mosd le a vért az esõ, essen,
Örök sötét a gyilkos fejben, sírjon az ég az esõ, essen.

Ess esõ, ess, ess, hullj rá az arcomra,
Ess esõ, ess, ess, hullj rá az álmokra.

Jött egy ügyvéd, mert volt rá lé. Két millió a védõbeszéd:
-A lány drogos volt, a fiú drogos volt, az elmeállapot korlátolt,
nincs gyilkos a narkó divat, szegény srác hisz õ is áldozat,
kórházba vinni, kezelni kéne,
Ennyi az egész az ügynek vége.
A lány nem él a fiú még remél, a bíró enged, s nincsen büntetés.
Az ügyvéden múlt és a befolyáson, hogy köztünk jár most szabad lábon.
Nincs több érv, nincsen könny hulla száraz a jegyzõkönyv.

Hol az a reggel, mikor 7 óra múlt és a kis csaj éppen a suliba indult?

Harminchat szúrás a testen…

Ess esõ, ess, ess…