Az igazi szerelem az a szemek találkozásakor keletkezik

.....jobb a szabadság, mint egy viszonzatlan szerelem

A szeretet Háborúban, békességben, jóban-rosszban ugyanazt jelenti mindenhol...nem vehetik el tolünk!

Valakit megszeretni egy pillanat is elég.
Ugyanazt elfeledni egy élet is kevés.
Mert az élet bármily mostoha,
Szeretni megtanít, de feledni soha!

Szeress, tisztelj, becsülj, tolerálj, ismerd Önmagad, s ha hibázol megbocsátanak. Ha pedig nem bocsátottak meg, akkor nem voltál számukra elég fontos, de ez nem a Te hibád. Ez senkinek nem a hibája... mert emberek vagyunk... de ha "jó ember" vagy egyre többeknek válsz majd fontossá, de ha bántanak csak addig tudd, amíg neked nem válik fájdalmassá! S ne hagyd hogy viszonzás nélkül kihasználjanak!

Az elso kapcsolat talán sohasem lesz tökéletes. Tele van félelemmel, kínlódással, de tele van valahol (ideális esetben) ajándékozással is. S az ajándékozótól nem illik az ajándék minőségét számon kérni. Az az ajándék, hogy adja!

Amíg fiatal vagy, minden szépnek látszik.
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik.
De ahogy az évek tovaszállnak,
Úgy gyulnek szívedben a gondok és árnyak.
Rövid az élet, mégis sok a könnye,
Ha te mosolyogsz, a másét is töröld le!
Mert ahogy te szeretsz, úgy szeretnek mások.
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz barátod.
És akit párodul melléd rendel az ég,
Becsüld meg erosen, s szorítsd meg kezét!
És ha minden álmod valósággá válik,
Ezt akkor se feledd: Légy jó mindhalálig!

Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat.
Van aki könnyen eléri azt akit szeret.
Van aki sír, szenved míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni, van aki meghal,
Mert nagyon tud szeretni!

Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.
Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.
Tévedsz! - feleltem: -híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog
s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megújul.

Ki ábrándokban él, nevetséges lehet,
s ki félszegségein nevet, joggal nevet.
Én mégis azt hiszem, jöhet magányos óra,
hogy nincsen édesebb, mint emlékezni róla,
s a homályból feléd, ha lelki kín gyötör,
az ismerős alak vigaszként tündököl;
s hol sétáltunk vele, bejárni sorra minden
helyet, ha tépelődsz riasztó perceidben.
Vagy néha, hogyha jó az este, és a hold
halvány és bánatos korongját bámulod,
felidézni a fák sorát s a ligetet, hol
úgy elbűvölt a hold szelíd sugara egykor;
de bármi bűvösen sugárzott is felén,
bármily szép volt az est, még inkább eltelnénk
szerelmünkkel, szemünk egymásba kapcsolódott,
s lezárták ajkaink a hosszú, hosszú csókok

Búcsúzom Tőled te barna lány,
Kit talán először szerettem igazán.
Búcsúzom Tőled mert a sors így hozta,
lehet hogy a búcsút szerelem okozta.
Szerettelek Téged igaz szerelemmel,
És most fájó szívvel, mindent feledni kell.
Üdvözöl:
Ki téged még most is szeret,
Öt soha-soha el ne feledd!"

Emlékezni fogok rólad, ha nem engedi sorsom
Lenni közel hozzád s csüggeni bájaidon.
Emlékezni reám jut-e órád a sok öröm közt,
Mellyel az életnek rózsai éve kínál?

Nem írhatom meg neked mennyire
szeretlek, mert azt csak érezni, de
leírni nem lehet.
Minden érzés amit adtál jó az nekem,
minden mi Te voltál jó az nekem,
minden szavad megérint, megéget,
bezár szívembe Téged!
Nem adlak másnak, nekem rendelt
az élet. Nem adlak másnak, ha kell
harcolok Érted! Szeretlek!

Szabad-e még szeretnem...
Szabad-e még szeretnem Téged
Öleléssel mely nem érhet véget,
Csókkal, melyet még kérhetek
Mikor igéző szemedbe nézhetek?

Szabad-e még vakon remélnem,
Hogy öledben hajtom le fejem
Hosszú és magányos esték után
A fáradt Nap aranyló sugarán?

Szabad-e még álmodni arról,
Hogy kezünk egymásba karol
S láthatom édes nevetésed
Minden apró kis remegésed?

Hazug álarcok mögé bújtam
S végül porba hullt a múltam
A szégyen azóta is fájón éget
Szabad-e még szeretnem Téged?

Valaki mindig Rólad álmodik,
Rólad szövi legszebb álmait.
Valaki szemében mindig könny ragyog.
Hidd el ez a valaki én vagyok.
Bocsásd meg, hogy ajkam ég,
Hogy szívem úgy dobog,
De rajtad kívül hidd el,
Mást szeretni nem tudok!

Rád nézek, mert szeretlek,
Rád nézek, mert gyűlölsz,
Míg bájaid veszélyes
Dacával meg nem ölsz.

Szeretni sokszor és sokat lehet.
Szülőt, barátot, testvéreket.
De szenvedéllyel szívből igazán,
Csak egyet, csak egyszer csupán.

Elfelejtenélek,
Ha tudnám,
Hogy azután békén
Aludnám.

Álmodoznám fényes
Reggelig,
És mulatnék késo
Éjfélig.

De ha elfelejtlek,
Meghalok;
Innen új világra
Virradok.

S van-e angyal ott is
Mint te, lány,
Kit szeressek oly hon
S igazán?

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát

Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bércz fején,
Felölteném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bércz-nyomta ko,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedo,
Szerelmedért.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentol újra visszakérném,
Dicsobb erénnyel ékesíteném.
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért!

Szükségem van valakire,
aki szeret,
akit szerethetek,
egy társra,
egy érzo szívre: RÁD

A rózsa csak egyszer nyílik és elhervad azután,
szeretni csak egyet lehet, tiszta szívbol igazan!

Szívem titkát írom,
E kis verset,
Rád gondolok mindig,
Ezt tartsd eszedbe,
S, hogy szívem miért sír?
Soraim kezdetét keresd!

Még látom olykor, néma éjjel,
csodás, sugaras arcodat.
Rég tunt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.

Csak mendegélsz tunodve, lassan,
halványkék ösvényeiden,
fejed felett két mozdulatlan,
nagy csillag pihen szelíden.

Vigyázz! Mert hullócsillag vala,
és ha lehullik a pillanat oda...

A legnagyobb ajándék, amit embertársadnak adhatsz,
ha oszinte szívvel figyelsz rá.

Egy kapcsolat igazi próbája hogy bár nem értünk egyet,
nem eresztjük el egymás kezét.

Sem vagy, sem ember nem számít. Csak a szeretet, Annak is az a fajtája, amit Te adsz.

... és zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek

Más és más a szüloi szeretet, a testvéri szeretet, az önzetlen osztálytársi kapcsolat, az egész Földre kiterjedo felelosségérzet, a barátság, a szerelem ..., de mindegyik azonos abban, hogy szeretet, vagyis kilépés önmagamból. A szerelem a szeretetnek az egyik legteljesebb megvalósulása: az élet minden területére kiterjedo testi-lelki önátadást jelent, és örökérvényuségre vágyik (házasság).
Ezt a teljes odaajándékozást szolgálja az, hogy az embert személyisége legmélyén érinti a szerelem. Hatalmas eroket szabadíthat fel arra, hogy kilépjek önmagamból. A szerelem Isten egyik legvilágosabb felhívása a szeretetre. Így a szerelemben is csak az tud helytállni, aki képes igazán szeretni.
Szeretet és szerelem egyáltalán nem áll szemben egymással. A valódi döntés nem az, hogy szeretet vagy szerelem; hanem az, hogy szeretet vagy önzés. Csak az mondhat igent a szerelemre, aki igent mond a szeretetre is.
Jól vagy rosszul, de mindenki szeret. Az emberi élet középpontja az a hatalmas, örök vágy, hogy szeressünk és szeressenek. Visszavonhatatlanul rá vagyunk hangolva a szeretetre.
A fiatalok kialakulóban lévo emberek; egész testükkel és lelkükkel a szeretet felé tartanak.
...a szeretet döntoen az akaratban gyökerezik, abban, hogy a másik ember javát akarjuk.
A türelmetlenek...halálra ítélik szerelmüket: a korai virág hamar elhervad, elhull.
Csodálatos dolog szeretni. Már régen megéreztem ezt, azokban a pillanatokban, amikor elfogott a magamat felülmúló önátadás vágya. Az igazi szeretetet azonban hónapokon keresztül ostobán kerestem. Megpróbáltam szeretni, kudarcot vallottam...Sok próbálkozást elkerülhettem volna, ha egyszerubb lettem volna, ha nem lett volna bennem Vele szemben annyi tartózkodás, önzo visszautasítás ...
Egyetlen 'módszer' van arra, hogy boldogok legyünk a szerelemben: magunkat mindenkinek odaajándékozva, megtanulunk szeretni. SZERESS!

A szerelem remek dolog,de sajnos elrontja a jellemet,viszont az egyedüllét tapintatlanná teszi az embert.Tapintat annyi,mint hallgatolagos megegyezés arra,hogy hibáink felett kölcsönösen szemet hunyunk,ahelyett,hogy javitani probálnánkl. Szoval nyomorult kompromisszium.`´
Éppen ezért elado kiado most a szivem,szerelmes vagyok vagy akarok lenni?
De mondd,mi a szerelem?Két lélek,egy gondolat;két sziv,egy dobbanás.
A szerelem gyönyörüséges virág,de meg kell lennie bennünk a kellö bátorságnak,hogy irtozatos szakadék szélén szedjük.A szerelem az érzékek költészete.
Csak az tudja mi a szerelem,aki remény nélkül szeret.
Az elsö szerelem mindig a legnagyobb fájdalmakkal van összekötve.Aki nem felejti el elsö szerelmét,az nem ismeri fel az utolsöt.A szeretet és a szerelem a legbizalmasabb,a legegyénibb dolog.Olyan virág,amelyet egyszerre csak egy embernek lehet ajándékozni.Szeretni lehet talán kettöt is egyszerre,de halálosan belebolondulni csak egyvalakibe lehet.
Lányok imádlak benneteket.......Captain_DK