| Mg remegsz, s elcsuklik hangod. Hozzm bjsz, knnyes az arcod. Ttovn, mintha mondanl valamit, Majd beletrõdsz, hisz tudod, semmi sem vltozik.
Srsz, hisz a szved mlyn elhiszed, Hogy szebb, ha egytt mondjuk ki: g veled! Az t most kettgazik, sok minden vltozik, Ht g veled, nehz lesz nlkled.
Egy nyitott knyv, ami rlunk szlt taln. gy volt szp, de a jvõt nem mi rjuk ezutn. De kaptunk mg benne egy utols lapot, S ez lesz a legszomorbb, mr Te is tudod. | |